Ha láttátok a Felolvasó című filmet, ott a végén a Holokauszt-túlélő gazdag nőnek volt egy fél mondata, amikor nem volt hajlandó elfogadni a náci börtönőrnő örökségét. Erre az ügyvéd megkérdezi, hogy létezik-e analfabétákat fejlesztő szervezet, mire a nő; ne aggódjon, a zsidóknak mindenre van egy szervezetük.
Ez a jelenet jutott eszembe, amikor múlt héten a Magyar Nemzet alábbi cikkét olvastam:
„Helyettes államtitkár: Szeretném, ha egyszer és mindenkorra lezárnánk ezt a vitát a Mazsihisszel”
Mire is utalt itt Szalay-Bobrovniczky Vince? Történt ugyanis, hogy Horváth József, a Mazsihisz alelnöke leantiszemtizáta a magyarokat és kritizálta a magyar kormány hozzáállását a zsidósághoz. A magyar kormány döntéseit felesleges taglalni, mindenki húzza oda az ikszet, ahova akarja és higgyen abban, amit szeretne. Azért hangsúlyozom ezt, mert bármennyire jobbos-balos, Orbán-EU kérdést szeretne ebből a mellékelt ábra szerint Horváth úr csinálni, ez baromi nem az.
Tény; a jelenlegi Orbán-kormány már többször elismerte a második világháború alatti kormány felsőséget, amiért engedtek a nácik uralmának. Itt jelzem, hogy olyan emberek mea culpáznak, akik akkoriban még egy romantikus gondolat se voltak, de tovább megyek a szüleik se, de ok, ők a vezetőink, ez is biztos bele van kalkulálva a fizujukban, talán pont mea culpa keretként! A nemzeti identitás és az igazságérzet szempontjából fontos, ahogy a jóvátétel is, hiszen egy ilyen példátlan népirtás, amit népünk elszenvedett, soha korábban nem volt a világtörténelemben. Ilyenkor jön a kritika, hogy ugyan oké, lassan 80 éve volt és még mindig napi téma a politikában, popkultúrában és az Örökkévaló tudja, hogy hol még. Hova rugózzunk ezen tovább? Amúgy is orosz-ukrán válság van, a kenyér 600 forint és a fene tudja mikor lesz vége ennek a gazdasági agyfasznak? Lehet vannak fontosabb problémáink is ennél most?
Hm, a válasz bonyolult és nem fekete és fehér. Képzeljünk egy képzeletbeli ringet: az egyik sarokban Horváth József, aki fogvédővel, csorgó nyállal, piros mezzel, Brüsszel színeiben feszít a sarokban, hogy várja a kék sarokban lévő 12 éves Pistikét, aki csenevész kis karjaival alig tudja tartani a bokszkesztyűt és fogalmam sincs, miért szopatják ezzel a meccsel.
Maximum nagyvonalakban tudja kik azok a zsidók, jobb esetben már látta a Schindler listáját és a kipát fejfedő izének hívja. Pistike azonban üthető, mert magyar, gój, körülbelül 1:3-hoz az esélye annak, hogy Horváth statisztikái szerint antiszemita és a dédnagyapja akkoriban élt, amikor Szálasi tevékenykedett. Szóval akkor menjünk és verjük szarrá Pistikét valamiért, amiről ő személy szerint nem tehet. Ismerős a helyzet? Embereket bántottak valamiért, amiről nem tehetettek? Pistike csak boci szemekkel pillázik, zsebében azzal a két Balaton szelettel, amit anyukája rakott be a mérkőzésre. Kis püfölés után szünet, Horváth áll nyerésre. Pistike a szájához emelné a csokit, mire ő kikapja a kezéből, mivel ez jár neki mindazért, amit a népe elszenvedett. Ok, Pistike odaadja, elismeri hogy a zsidóknak szar volt és már nyitná a másik csoki, amikor a piros mezes csokifetisiszta kivágja elé a stop táblát és bizony közli, hogy az a csoki is az övé, mert ő még mindig elégeedetlen. Nah itt a bajom!
Őszintén én személy szerint az első csokit se sajnálom csórikámtól, emlékezni kötelesség és kárpótolni az áldozatokat és azok családját szintén, de ezt már az érintett országok megtették és teszik. Ez nem kérdés! De ha már mindenki megkapta a csokiját, akkor miért kell továbbra is a gőg? Akár honnan is nézem, a kormány a közös csokizást preferálja, míg Horváth Brüsszelből, vagyis jó magasról csokizik az egészre. Nem akarok egy nacionalista műsort levágni, de most tényleg az a legfontosabb a Mazsihisz alelnökének, hogy ebben a kaotikus szar világban, ahol annyi baj van, még plusz problémát generáljon?
Tényleg folytatnunk kell ezt a meccset?