zsidó

Üdv mindenkinek! Igen, rég jelentkeztem…mondhatnám viccesen, hogy a gazdasági válság a pletykáknak se tesz jót, de pont a következő bejegyzéssel fogom megcáfolni ezen állításomat. A közelmúltban ugyanis egy igen érdek levél jutott a birtokomba, ahogy rajtam kívül több tucat, a hazai zsidó vallási élet meghatározó figurájának. A főszerepben: Kedvenc Nyallerünk ( Gyengébbek kedvéért Heisler András) Radnóti Zoltán, Frölich Róbert és Schönberger András rabbi. Téma: rohadt drága minden, főleg a kóser.

Schönberger rabbi a Mazsihiszhoz fordult, ugyanis – nem meglepő módon – jelen világgazdasági helyzetben a rabbik is igen komoly anyagi gondokkal küzdenek. Ráadásul említett rabbink már nyugdíjas, vagyis sejthetjük, hogy nem minden este a Hanna vendéglőben eszi a sólettet, sőt a kóser árak mellett lassan a napi pászkára valóra futja csak.

 A vallási vezetés és annak finanszírozása mindig is súlyos kérdés volt a civilek körében; a hithű emberek számára evidens, hogy egy vallási vezető, legyen keresztény, zsidó, iszlamista vagy csak a traktorosok egyházának a vezetője, de valamifajta fizettség jár a munkájáért, tanításért, az emberek lelki gondozásáért. Akadnak persze olyan, a vallásukat ismerő/gyakorló népek, aki evidensnek veszik a szolgálatot és nem kívánnak azzal foglalkozni, hogy egy pap/rabbi miből és hogyan él. Szerénységet fogadtak, nekik így jó! Arról a kis, szélsőséges rétegről meg nem ejtenék többet ennél a mondatnál, akik szerint egy büdös fillért se érdemelnek, az ateizmus él, ingyenélők és menjenek el közmunkára Borsod mellé.

Hosszú felvezetőre azért volt szükség, mert ehhez a három csoporthoz most egy  negyedik csoportot is hozzá kell vennem, amit nevezhetnénk szimplán a Heisler-Radnóti kommandónak. A csoport legfőbb tulajdonságai: ellenséges hozzáállás, megfogalmazásában lekezelő, sőt akár zsaroló is.

Történt ugyanis, hogy a Schönberger és a Frölich egy olyan tök reális kéréssel fordult a Mazsihizshez, amivel akár te is kedves olvasó a főnöködhöz, megbízódhoz: szar a helyzet, tudsz-e valamit dobni a béremen/nyugdíjamon. Szerintem ezt a gyakorlatilag mindenki megpróbálta/megpróbálja lejátszani a Rabbik és vallásos zsidók között ráadásul sokkal durvább az infláció, mutatnék egy egyszerű matekot.

Kóserétkezés 2022, világválság stílus: 

Csirkemellfilé: kóser: 3690 Ft., nem kóser bolt: 1499 Ft.

Pulykamellfilé: kóser 3890 Ft, nem kóser bolt: 2999 Ft.

Csirkecombfilé: kóser 3490 Ft, nem kóser bolt: 1449 Ft.

Oké, a laikus mondhatná, hogy most ez van, örülj ennek, így is baromi drága. De itt álljunk meg egy szóra: válság ide vagy oda, de elvárható egy rabbitól, aki teljes hitével, munkájával hosszú évtizedek után köpje szembe a vallását, hitét és szokásait, mert a szomszédban méregetik a metéletlent még, hogy leosszák újra a lapokat a „világ nagyjai”? Megfosztható-e a méltó pihenéstől egy olyan ember, aki emberek ezreinek, tízezreinek adott, hitet, erőt szolgálata alatt?

Persze vannak ennek anyagi vonzatai és a mai világba egyre szűkösebb keretei, de a kérdés megérne egy zsoltárt. A válasz már inkább kettőt!

Jött Radnóti a maga mindig finom és elegáns módján:

 „Egy igazi rabbi – mint egy igazi hajóskapitány – utoljára hagyja el a fedélzetet, azaz egy magára adó rabbinak először kell kérni fizetésemelést a mazsihisz orvosaiknak, ápolóinak, az óvónőknek, a tanároknak és a végén írja be önmagát is.”

A mondat első fele bicskanyitoogató, a második igaz…de erre valóban a rabbinak kell gondolnia, vagy már rég gondolnia kellett volna a Mazsihisz vezetésének…khmm kérem. Kamukázás szag a levegőben, de menjünk tovább, háthat kompenzál.

„Ám felszólítani a htk felső vezetését, határdátum megjelölésével, hogy a hivatalosan 20%-os infláció 150%-val emelje meg a fizetést… Szóval ez nem az én világom”  -azt  látom, mert a matek nem tudom, hogy jött ki. A kérés információm szerint nem 50 százalékos emelés volt, hanem ennek a töredéke…a rabbi úr is igyekzett a realitások talaján maradni, ha már az árak nem tudnak lassan.

„Szóval…én nem támogatom a diktátumok küldözgetését, hanem csakis az olyan fizetésemelést,

– ami tárgyalások végén, konszenzussal alakul ki

– ami a hitközségen dolgozók szélesebb skáláját érinti.” – itt az időhúzás és a diktátum csupán a legnagyobb gond, abban igaza van, hogy mindenkinek jár és szüksége van emelésre. Jött a Heisler…pattogatott kukoricát elő!

„Nyugdíjasként a nyugdíjaddal érintett vagy és ha a Mazsihiszt jelentős gazdasági baj érné, az a jól megérdemeltet is veszélyeztetné. Ezért érdemes lenne óvatosabban megfogalmazni „követeléseiteket…A Mazsihisz elnökeként csak olyan jövedelemrendezést tudok elképzelni Szövetségünknél, amelyikben minden(!) munkavállalónk, a saját teljesítménye(!) alapján részesül.” – lefordítva ékes magyarra: kussolj és örülj hogy nem nyúlok a nyugdíjadhoz!

Tudjátok kedves olvasók egy bajom van ezzel; valaki megfogalmaz egy reális/kétségbeesett kérést a munkáltató felé. Erre kaphatna egy megnyugtató választ, egy igent, egy nemet, egy dolgozunk rajta ( Radnóti ha nem izomból válaszol, talán még ehhez állt volna a legközelebb) vagy valamit. Erre egy nettó fenyegetés a válasz. Van a Mazsihisznek HR-osztálya? Ha igen, itt üzenném a Schönberger rabbi úrnak, hogy küldje el oda is ezt a csodás levelet. Egy „normálisan” működő szervezetben ilyen választ egy elnök nem adhat egy hivatalos megkeresésre…bár ha visszalapozzátok ezt az oldalt, akkor láthatjátok, hogy a szervezet minden, csak nem szokványos alapokon működik…és akkor finoman fogalmaztam.

Megállapítás: ha Heisleren múlik akkor amíg a divat világában a 2023 színe az almazöld lesz ( fogalmam sincs, de mintha a nejem ezt mondta volna) addig a zsidó világban a kósertalan rabbi lesz a menő, de ez a reformizáció világában teljesen rendben van, nem?