Vida Ildikó örökérvényűje kellett ide címnek, az biztos. Olvasgattam valamelyik nap a Szombat.org egyik cikkét a Liturgia felhasználóbarátságáról. Bíró Tamás írásai amúgy nem szoktak rosszak lenni, de itt a Szomszédok forever egyik híres Janka nénis mémje jutott eszembe.
Na, pont ez! Az OR-ZSE tudományos rektorhelyettese írt egy cikket…írt egy cikket…szóval írt egy cikket. Amúgy A Liturgia felhasználóbarátsága a címe és azt a kérdést vitatja, hogy mennyit értünk vagy mennyit kell értenünk ezekből a szövegekből. Az első felében a zsidó vallást degradálja gyermekdalok szintéjére, amiket ötéveseknek írtak azért, hogy legyen valami, amit együtt tudnak énekelni az óvodában, miközben székfoglalósat játszanak. Tudományos rektorhelyettesként értem, hogy a PR nem a feladata, de csak logikusan: több hívő zsidó lesz a világban, ha a rabbiképző második embere konkrétan közli, hogy szerinte pár embert kivéve a világon fingjuk sincs arról miről olvasnak? Jogosan kérdezi meg majd a kis Ábel a zsinagógában ezután az édesapjától a következőt:
„Apu! A rabbi hülye vagy tényleg érti?”
Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle vs. Tóra. Mintha ugyanarra a műsorra castingolnák műsorvezetőnek Friderikusz Sándort és Baukó Évát. Bíró azonban kábé 5000 karakterrel később rájött a megoldásra, ami körülbelül a brit kutatók, komoly pénzeken végzett kísérleteivel vetekszik.
„A liturgia akkor lesz „felhasználóbarát”, ha minden – egymásnak ellentmondó – igényt egyszerre elégít ki. Tisztán érthető, értelmezhető nyelvi jelentéssel bír, de ugyanakkor misztikusan varázslatos, izgatóan értelmetlen is.”
Mi az az izgatóan értelmetlen? Dugni egy tripperes prostival? Az is maximum baromság, nem izgatóan értelmetlen. Merész dolog egy világvallást ide süllyeszteni olyan terminusokkal, mint misztikusan varázsaltos és izgatóan értelmetlen. Főleg, hogy gőzöm sincs, mit akar ezzel mondani, de lehet karakterre fizették a publikációját!
I dónt ánderstend so áj níd a tolmács, plíz! Enibádi?
A teljes cikk itt, vélemények jöhetnek!
