A jogi karon egy nem túl kedves tanárom -nem túl eredeti módon- a kevesebb, több fogalmával dobálózott rendszeresen. Nem értettem nagyon sokáig, hiszen ha van egy kellemes emberölés és ezt még megspékeljük egy betöréssel, rablással és fűszerezzük meg előre megfontolt szándékkal, akkor akárhonnan is nézzük képzeletbeli elkövetőnk legközelebb akkor jöhet ki a sittről, amikor már repülő autók száguldoznak az Andrássy út felett. Viszont a csönd és kevés beszéd még sokat segíthet az elítélten, így még beleférhet, hogy a 2040-es Marsra szállást egy nyomkövetővel a lábán élvezhesse a hologram tévé előtt a jövőben.
Hogy miért jutottam egy B-kategóriás jogi sci-fi novella ismertetőjéhez? Amiért olvasom a napi híreket és nagyjából minden másnap futok bele Róna Tamás nevébe. Azt, most hagyjuk, hogy a titulusát tudják-e, szerintem már örül annak, ha azt összehozzák, hogy főrabbi, a dokit meg a profot hagyjuk is. Sőt, komolyabb pénzeket mernék rakni arra is, hogy a nyilatkozatait is a szokásos „gyár” hozza össze neki, kontextus és minden egyéb nélkül. Miért is akadt meg rajta a szemem? Nos, véleményem szerint – aztán csesszetek le ha tévedek – a zsidóság alapjáraton baloldali beállítottságú. Ehhez képest a legnagyobb húzó arcok, mint Köves Slomó vagy Róna Tamás a mindenkori kormánnyal van jóban. Ezzel még nincs is tán baj, ahogy korábban is mondtam, mindenki tegye oda az X-et, ahova akarja, sokszor dolgozunk arccal a kasszának, ha meg ebben a rendszerben hisz úgy, mint az Örökkévalóban akkor Mazel Tov! Legalább következetes, nem úgy, mint a Heisler, aki nagyjából hetente más rubrikát jelölne be a megfelelő gázsiért, erről bővebben a Nyaller című folytatásos opusban olvashattok.
Szóval Slomót már megszoktuk, ő tudjuk honnan kapja a barheszre valót, és ha választanom kellene inkább három Róna, mint egy Heisler, de a világ nem az én ízlésem szerint alakul. Tulajdonképpen Róna még egész jó arc is lehetne; lehet kicsit modoros, konzervatívabb, de egyet meg kell hagyni; amibe úgy gondolja, hogy beleáll, abba beleáll. Csak ne tenné ennyiszer! Egy kiváló kommunikációs szakember barátom szokta mondani, hogy vannak olyan színészek vagy celebek vagy ismert élőlények, akik minden mikrofont bekapnak. Hát, az utóbbi hónapokban ez az érzésem a főrabbinál is, ami bizony könnyen kontraproduktívvá válhat. Innen már tényleg csak egy lépés egy Tik-tok oldal, valami blog vagy vlog, élőzés a Magyar Nemzet szerkesztőségből és egy webshop, ahol Shalom Róna pólókat lehet venni akciósan. Mindez persze nem igaz a médiagépezet szemében, ott teljesen fasza ez a szereplés. Nem, sokkal inkább a hitközösség körében.
Nézzük meg mibe is állt bele? Például, hogy Heislerék és barátai ne hordják el mindenfajta szar, antiszemitának a kétharmad magyarságot az általuk készített „hű de nagyon antiszemiták a magyarok” felmérése szerint. Aztán ha már témánál vagyunk, átlag hetente kétszer nyilatkozik hasonló témákban Róna, míg saját felületén, a zsimán, rendszeresen megoszt valami fontos vagy annak vélt témát, lásd Water Homolka gay rabbi balhéját vagy az magyar apu+anyu=család című kormányképlet zsidófordítását. Sokak számára fontosak ezek a témák és nem is azt firtatom, hogy miről beszéljen; mondjon amit akar, biztos van valami kommunikáció vezetője, akinek elfogadja a tanácsait. Ha ez így van, akkor a kedves sajtósnak vagy fene tudja minek üzenném: Amikor valaki a csapból is folyik, az előbb-utóbb ellenszenvet szül, még akkor is ha Prokopp Dóra óta tudjuk, hogy van az a pénz, amiért korpásodik. Nézem a socialt és olyan jelzőket aggatnak rá mint „fideszbérenc”, „jobberrabbi” és pár szalonképtelenebb verziót is, szóval alakul… Lehet a kevesebb tényleg több?
