Nem tartom magam egy mélyen vallásos embernek, a nejem sokkal inkább. Mókás módon azonban sokszor feltöltenek ezek a szokások, rituálék. Mikor a fiúkkal a hétvégi meccsnézés helyett a pápalátogatást nézzük üveges tekintettel, akkor azért meg kell hagyni, a „nagyfőnök” higgyünk bármiben is, de hatással van ránk.
Ehhez persze kellenek földi helytartók, akiknek két elengedhetetlen feltételnek biztosan meg kell felelniük; hitelesnek kell lenniük és az se árt, ha van egy gyülekezetük. Tiszta influenszerek, nem? És bár nem egy falatka ruhában fotózkodnak százezrekért, miközben valamit éppen rádtukmálnak, tény és való; hatással vannak az emberekre.
Mi van azonban akkor, ha a hitelesség és a követőbázis megcsappan? Isten elmegy nyaralni, mert elfogynak a hívek? Vagy máshol kell keresnünk, de akkor minek nekünk egy pap, lelkész vagy rabbi?
Hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor velem szembe jött pár napja Hercz Dániel rabbiavatásának híre és videós anyaga. Előre szeretném közölni, hogy nem a friss és ropogós rabbi lesz a probléma forrása, bár pár meghívót azért küldhetett volna ő is a távoli rokonoknak; jó tanács: a sikereivel mindenki szeret flexelni, ilyenkor még az ellenségeket is illik meghívni. Történt ugyanis, hogy Dánielt a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába avatták rabbivá a napokban, ünnepélyes keretek között, tömegek előtt….jah nem, bocsánat az egy másik sztori. Szóval megvolt a szertartás.
A főváros egyik legszebb zsinagógája ugyanis olyan szinten kongott az ürességtől, mint egy szupermodell hűtője a szeptemberi szám fotózása előtti hónapban. Ami azért furcsa, mert ha maradok a hasonlatnál; ilyenkor úgy kéne kinéznie az épületnek, mint a nagyi spájzának; az is van benne, amire nincs szükségünk. Mindent megtalálunk és roskadásig van mindennel. Alig ténferegtek páran ezen a rabbi avatáson, kb. 20-30 férfi és ugyanennyi nő…
Három kérdés merült fel bennem?
1: Vajon Dániel rabbi tudatosan akarta ezt szűk körben?
2: Mindenki most vette ki a szabadságát a hívek, az egyházi és politikai méltóságok közül?
3: Lehet a hívek beintettek a rendszernek és szimplán elfogytak?
Őszintén, nekem gyanús a harmadik megoldás…na nem az aktuális országvezetésnek, nagyon nem, hanem a Heisler-féle ( maradhatnánk a Nyallernél, bár lassan elveszíti ezt a méltó címet, ha még egy rendes rabbiavatást se tud összehozni) Mazsihisz vezetés. Ha figyeltük a híreket, láthattuk, egyre többen kérdőjelezik meg Nyallerünk vezetését, a rabbiképző működését…megbukott volna a rendszer? Vagy kijelenthetjük: megbukott a rendszer.
Minden cinizmusomat félrerakva; a XXI. században furcsa mód a hit és a vallás halálát vizionalizálják sokat, pedig tán még ennyire soha nem volt szükségünk rá…ezt egy hithű ateista ismerősöm mondta, nem vicc! De miben higgyek? Egy rossz vezetésben, egy csalóban, aki a saját népét is elárulta? Egy egyetemben, ahol mindent lehet és ahol pont az olyan lelkes és remélem mélyyen hívő, igazi lelkivezetőket teszik hiteltelennél, mint Dániel rabbi, aki már most, fiatal kora ellenére az élete jelentős részét a hitnek, az Örökkévalónak és a hívőknek szentelte. Mélyen kívánni tudom, hogy Dániel rabbi esete nem a neológia bukásának egyik állomása legyen…szerintem senki se szeretne így bevonulni a történelembe. De újra feltenném a kérdést? Hol vannak a hívők? Otthon a kanapén, vagy a traktorosok egyházánál, mert nem kértek a Nyallerből? A habadnál, a zsimánál vagy tudja az ég, melyik másik szervezetnél?
Szeretném azt hinni, hogy a hívek csak elmentek egy picit nyaralni, elolvastak egy-két kortás nihillt, vagy a Coelho-összes néhány agyromboló darabját, megmásztak néhány hegyet, vagy beszippantotta őket egy Netflix-sorozat. Ezek elfogadhatóbb magyarázatok lennének erre a jelenségre, mintsem, hogy a legnagyobb magyarországi zsidó egyház elnökének – nyugodtan írjuk le, súgja a nejem – vállalhatatlan politikája miatt történhetett meg ez a vérlázító/megalázó/szomorú/megrendítő…van egyáltalán a bukott vezetésre jó melléknév?
